mateóci feszület, 1330/60: az érett gótikus magyar →faszobrászat emléke, a →misztikus feszület első magyarországi példája, a 14. századi faragványok egyik legértékesebb darabja. - Keresztje a villás v. ágkeresztek típusát követi; függőleges és 2 ferde szára profilált, sudarának, ágainak közepén kiemelkedő borda fut végig, elvétve legallyazott ágak csonkjai emelkednek ki belőle. A keresztfa szára magasan Krisztus feje fölé emelkedik. - A ~ kompozícióját, formáját az egy évszázaddal korábbi →lándoki feszület békés nyugalmával összevetve szemléletes a különbség. Az archaikus nyugalmú lándoki Megváltó szinte lebegett keresztfája előtt, a mateóci Jézus soványra aszott karja a megkínzott test egész terhét hordja. Feje kissé előrecsuklik, törzse oldalra hajlik, jobb lába enyhén felrándul; a kereszthalált haló ember utolsó kínjait reális őszinteséggel jeleníti meg a művész. - Krisztus fején sűrű fonatú töviskoszorú, felsőteste sovány, bordái tapinthatóan domborodnak elő, oldalsebéből valószínűtlen vastag sugárral ömlik a vér. Törzse a lándokiéhoz hasonlóan zömök. Súlyos ágyékkendője egész alsótestét fedi, térde alá hull, s két szárnya kétoldalt a korai gótika divatja szerint jégcsapszerűen csüng alá. Testét dekoratív szabályossággal elhelyezett, egyforma rovátkákkal jelzett, későbbi festésű vércsöppek borítják. **

Radocsay 1967:21.